Tóth Sándor beszéde – 2016. március 15. Hősök tere

10885233_10204255387359013_8722617559865282219_n

1848-ban néhány gondolkodó fiatalember megfogalmazott 12 pontot. A címe: Mit kíván a magyar nemzet.  Legyen béke, szabadság és egyetértés.
A pontok között ezek szerepeltek:

  • Kívánjuk a sajtó szabadságát, cenzúra eltörlését.
  • Felelős minisztériumot
  • Törvény előtti egyenlőséget
  •  Közös teherviselést.
  •  Úrbéri viszonyok megszüntetését.

Változott itt valami az elmúlt 168 évben? Hány év, hány forradalom kell még ahhoz, hogy ezek a pontok teljesítve legyenek? Azok, akik ott a múzeumkertben, büszkén emlékeznek meg az akkori hősökről, hazatérve, a tükör előtt nem gyűlik össze a nyál a szájukban?

Vannak ebben az országban sokan olyanok, akik valóban értik 1848 üzenetét. Sokan jöttek el ide közülük, ahogy magam is, és nem csak olyan ballibsikomcsik, mint Petőfi volt, hogy kimutassuk az elégedetlenségüket.      Nagyon dühös vagyok mert

Szülő vagyok. – Jövőt szeretnék a gyerekeimnek. Itthon.
Nagyszülő vagyok. – Rendes oktatást, biztonságot szeretnék az unokámnak.
Társ vagyok. – életem párjával nyugodtan, biztonságban akarom leélni életem!
Beteg vagyok.
 – Normális/Működő egészségügyet akarok. Gyógyulni, nem idő előtt meghalni.
Állampolgár vagyok. – Olyan kormányt akarok, amely értünk van, nem önmagáért. Elszámoltatható, átlátható, alázatos a polgárai érdekében működőt.
Magyar vagyok. – Szabad, demokratikus országot szeretnék. Reális jövőképet akarok, nem mesét! Élni szeretnék, ahogyan sokmillió honfitársam, ITTHON, büszkén, Szabad akarattal, szabad véleménnyel, szabadon döntve sorsa felől.

Nem érdekel, ki milyen jelvényt visel, milyen táblát tart a kezében – ha demokrata.

Míg az ország vezető politikusainak nem a nép szolgálata az első, hanem a saját és klientúrájuk gazdagodása, míg kedvük szerint saját érdekükben alakítják a törvényeket, míg a nyilvánvaló hazugságokat eredményként tüntetik fel, erkölcsileg és gazdaságilag teszik élhetetlenné az országot. Míg leépítik az Európai értékrendet. Míg szándékosan megosztják a társadalmat, ellenségeskedést szítva magyar és magyar között. Míg a választók nem arra szavazhatnak, akiben valóban megbíznak, hanem politikai hűbéres szerencselovagokra, addig visszatérhetünk a középkori, a márciusi ifjak által megvetett és eltörölt állapotokhoz.

1848-ban a feudalizmustól akartak megszabadulni. Ma eredményként tüntetik fel, a lakájmédia segítségével, a legújabb kori rabszolgaságot, a közmunkát és az adósrabszolgaságot. Hatalmas táblákon hirdetik a nyomorgóknak, hogy Magyarország jobban teljesít!  A választások idején az új földesurak pár kiló krumplival, és mulatós zenével megveszik a tudatosan lebutított szerencsétleneket maguknak.

A lebutításhoz fel akarják használni a nemzet napszámosait, a tanárokat, rájuk kényszerítve a NAT-ot és a KLIK-et. Az egészségügy és szociális intézmények tönkretételével pedig halálra ítélnek olyan állampolgárok csoportjait, akik rászorulnak a segítségre

Az magyar állampolgárok többsége követeli a rendszerszintű változásokat. A kétharmadisten nem vált be!  A rendszert úgy tudjuk megváltoztatni, hogy elkezdjük megoldani a problémákat, nem pedig úgy, hogy új és újabb”megváltóra” várunk.

Ezek a gondolatok nem csak az enyémek, nagyrészt tőletek származik. Tőled, tőle és attól aki még csak a klaviatúrának meri elmondani a véleményét. Fél kijönni közénk, mert félti azt, ami még megmaradt neki, pedig arra is sort kerítenek hamarosan. Most az ő üzenetét is közvetítem. Tegyétek! Tegyük!   Legyetek jók! Ha még tudtok!

Be the first to comment on "Tóth Sándor beszéde – 2016. március 15. Hősök tere"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*