Katona Andrea beszéde – 2016. március 15. Hősök tere

ka

1998 áprilisában egy feltörekvő ifjú politikus azt mondta: „Nem azért dolgozott-e az elmúlt nyolc évben a társadalom, hogy soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki nyugodtan kijelentheti: rajta kívül nincs más alternatíva. Aki ezt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar.” Ez az ember ma már egészen más elveket vall, ismerjük mindannyian: ő Magyarország jelenlegi miniszterelnöke.

1993-ban fennen hirdette: „Senki sem lépheti át a saját árnyékát. Ha egy politikus nem tartja magát korábban kimondott gondolataihoz, s mindig csak a pillanatnyi népszerűségre gondol, eltávolodik egykori önmagától, akkor előbb-utóbb erkölcsileg megsemmisül, kiürül, és zörögni kezd, mint a mákgubó ősszel, ha fújja a szél.”

Viktor, te már régóta egy üres mákgubóvá váltál. Téged nem érdekel más, csak a hatalom, és annak bármi áron való megtartása.

Tönkretettétek az országot, és sok hibátok közül az egyik legmegbocsáthatatlanabb az, hogy megosztottátok a népet. Ma már – hála a médiában folyamatosan sulykolt szlogenjeiteknek és agymosásotoknak – rokonok, barátok, kollégák gyűlölték meg egymást – miattatok.

Sosem politizáltam, hittem abban, hogy boldogan és szabadon dolgozhatok a szakmámban, de nem hagytátok. Igaz lett a mondás “Ha nem mászol bele a politikába, majd a politika mászik beléd.”

Sokan azonban még mindig ellenállunk az agymosásnak, sőt, tetteiket látva egyre több embernek nyílik ki a szeme, és már látni sem bírunk titeket. Fidesz-allergiánk lett.

A gyógyuláshoz változtatnunk kell. Csakhogy ez a változás nem arról fog szólni, hogy mi megyünk el melegebb éghajlatra, hanem arról, hogy eltávolítjuk a tünetek kiváltóit. Hiszen ahhoz, hogy csökkentsük a parlagfű allergiát, a parlagfüvet kell kiirtani, nem az allergiás pácienst. Ergo, el kell tüntetni a rohadó narancsot az országból.

Tudjuk, hogy mindent megtesztek majd ellenünk, de ha megindulunk, már egy cseppet sem érdekel, hogy mi lesz a következménye: már kirúgtatok, megfenyegettetek minket, de tudjuk, hogy megjelenhetnek mögöttünk a kigyúrt, kopasz embereitek is, hiszen ezek a módszereitek. Sokan még mindig félnek, félnek attól, ha fellépnek ellenetek, elveszíthetik a munkájukat, a lakásukat, az egzisztenciájukat, a családjukat, a pénzüket, a testi épségüket, sőt, akár az életüket is. Csak egyet nem vesznek észre. Ha ilyenek maradnak, a gerincüket is elveszítik, s az szép lassan visszafejlődik. Ám jobb, ha tudják, a gerincükkel együtt elvész az önbecsülésük, a büszkeségük, a gondolkodásra való képességük, és az ősi, velünk született igazságérzetük is. Csak a félelem marad! Évtizedekig!

A mai hatalom bízik abban, hogy az eddigi csalódások miatt az emberek egyre passzívabbá válnak, a köztük keltett gyűlölet tovább fokozható, s a forradalom érdeklődés hiányában elmarad, így nincs mitől félniük, az ellenzék szétszedi és legyőzi önmagát, a megosztás és a megfélemlítés működik.

Mindig is azon a véleményen voltam, hogy akit a hatalom megváltoztat, attól vissza kell azt venni, mert nem érdemli meg. Sok politikus nem érti, hogy az ő feladata a nép szolgálata, az ország jobbítása, nem pedig öncélú – és egyre idiótább – ötleteik erőből történő megvalósítása, és privát vagyonuk gyarapítása.

De tudod mit, Viktor? Van, amiben egyetértünk veled.

Egyetértünk azzal, amit 2006-ban a kampánybeszédedben mondtál. Emlékszel még a szavaidra? „A helyzet úgy áll – mondtad – hogy nekünk nincs hova visszavonulnunk. Az ország nyakig úszik az adósságban, a költségvetés romokban, a gazdák kivéreztetve, a munkanélküliség nő, a magyar vállalkozók pedig alárendeltek a saját hazájukban, a felvett kölcsönök, száz és ezermilliárdok pedig eltűntek. Nekünk, magyaroknak nincs hova hátrálni! Az ellenfeleink kimutatták a foguk fehérjét, agresszívek, kíméletlenek és durva hatalomvágy hajtja őket. Nincs hova hátrálnunk!”

Saját szavaidat kérjük most számon rajtad!

A 2006-os választások után azzal vigasztaltad magad: „Vereséget szenvedtünk, de nem győztek le! Nem eszméik, hanem a pénzük vert meg minket. Bár a pénznek nincs szaga és színe, gazdájának azonban van. A sok pénz legyőzte az igazságot!”

Skizofrén egy állapot. Ugye? Egy olyan ember kezében vagyunk, akinek mentális problémái vannak. Én tudom, hogy a régi idők és a vadon népei tisztelték az őrülteket, de nem ők vezették a törzset. Nálunk se kéne, hogy így legyen!

Azt hiszem, ideje, hogy végre az országnak legyen miniszterelnöke, és ne a miniszterelnöknek országa.

 

Nemrégiben furcsa álmom volt, egy hatalmas teremben találtam magam… Álmodjatok velem!

 

A Vezér óvatosan kikukucskált a függöny mögül. A terem tömve volt, mindenki őt várta, a kirendelt média is rendben volt. Végignézett távcsövével a sorokon, és megnyugodva állapította meg, hogy nincs veszély, csupa ismerős arc várja.

Milyen szép is lenne – gondolta a Vezér -, ha csak belőlük állna az ország. Már rég korona lenne a fejemen.

Kilépett a színpadra, és mosolyogva nyugtázta a dörgő tapsvihart. A mikrofonhoz lépett, háromszor megigazította nyakkendőjét, megnyalogatta néhányszor a száját, majd belekapaszkodott a pulpitusba.

– Hölgyeim és Uraim! Kedves barátaim! Új nép kell! – mondta ki a jelszót hangosan, majd körbenézett, lát-e valahol ellenkezést. Nem látott, így folytatta: Egy fiatal, egészséges, csak bennünk bízó nemzetet kell létrehoznunk, amely nem kérdőjelezi meg állandóan fáradságos munkánkat, melyet az ország megmentéséért végzünk. Egy új nép, amely örömmel fogadja vezetőink és szövetségeseink vagyonának gyarapodását, hiszen ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy jó úton járunk, a magyar gazdaság dübörög. Soha még ekkora vagyona nem volt a kormánytagoknak, rokoni, és baráti körüknek, s büszkén mondhatom, képesek lennénk ebből a vagyonból kifizetni az ország teljes államadósságát, vagy felújítani, sőt akár építtetni és felszerelni számos új kórházat, iskolát is, csakhogy ez rossz példa lenne. És mi nem szeretnénk rossz példát mutatni. Úgy szeretnénk bánni az országgal, mint saját gyermekünkkel, szigorú szeretettel mutatva az utat a népnek. Hiszen nem a mi pénzünkből kell élnie egy országnak, nekünk kell élni egy ország pénzéből…. Úgy látom, vannak, akik nem értik, mit akarok mondani. Kérem, hogy ne értsenek félre, és ne próbálják mondataimat félremagyarázni, önök nem az ellenzéket képviselik. Az a lényeg, hogy megtanítsuk az országot arra, hogy a saját lábán álljon, ahogy a lányomék is (erre szülőként külön is büszke vagyok!), s hogy minden egyes állampolgár fontosnak érezze, hogy az ország vezetői jól éljenek, hiszen csak biztos háttérrel lehet egy ilyen nehéz, terrorveszéllyel teli helyzetben az országot irányítani.

Évek óta keményen dolgozunk azért, hogy ez az új nép létrejöhessen. Elvettük a magánnyugdíjpénztáras megtakarításokat, csökkentettük az állami intézmények támogatását, kemény munkával és adminisztrációval meghosszabbítottuk a kórházi várólistákat, elüldöztük az orvosokat, nővéreket, értelmiségieket. Létrehoztuk a központosított oktatást, mi szabjuk meg, milyen könyvből és mit tanulhatnak a diákok. Szigorítottuk az egyetemek működését, elvettük az önállóságukat, megszüntettük a veszélyes szakokat. Felülvizsgálatra rendeltük be a rokkantakat, és munkaképesnek nyilvánítottunk mindenkit. Létrehoztuk a mindenkinek tisztes megélhetést biztosító közmunka programot, visszahozva ezzel a munka becsületét. Büszkén mondhatom tehát, hogy sokat dolgoztunk már. Sokat, de még nem eleget!

Miközben megvalósítottuk a puritán államigazgatást, ügyeltünk arra, hogy a jövő kiválasztott népe érezze a változásokat. Nekik ajándékoztuk a trafikokat, a termőföldeket, a közigazgatásban eddig hiányzó magas pozíciókat, központosítottuk az alkohol árusítását, a turizmus szabályozását, a szemétszállítást és még sorolhatnám. Új Alaptörvényt hoztunk létre az elavult és minket akadályozó Alkotmány helyett, átírtuk a jogszabályokat is, hogy a reformok megvalósíthatóak legyenek. Fárasztó évek állnak mögöttünk, de azt kell mondanom, még nem végeztünk, még nem jött el az idő, hogy nyugodtan hátradőlhessünk.Tovább kell mennünk a megkezdett úton.

Örömmel jelentem be, hogy az Uniós forrásokból, melyeket ránk tukmáltak, egy valódi megapolisszá sikerült fejlesztenem egy korábban méltatlanul elhanyagolt kis falut, Felcsútot, mely jövő év január 1-jétől hivatalosan is Magyarország fővárosa lesz.

A Pancho Aréna mellett felépült az új Országház, a japán mintára tervezett gyorsvasút, kövenként áthordattuk ide a Budai Várat is, mert kiderült, hogy eredetileg itt volt, de Gyurcsányék történelemhamisítása következtében az ezzel kapcsolatos iratok titkosítva voltak. A repülőtér is működik már, holnap érkezik országunk becsületrendjének átvételére Ramil Safarov, az azeri hős, akit az ellenzék aljas módon csak „baltás gyilkos” néven emleget.

Hölgyeim és Uraim! Kedves barátaim! Láthatják tehát, nem tétlenkedünk. Tesszük a dolgunkat, keményen, határozottan, de ideje lenne a minket hátráltatóknak is megérteni az üzenetünket, és felfogni végre, hogy illetlenség élni mindazoknak, akik az országnak költséget jelentenek. Illetlenség élni tehát a nyugdíjasoknak, a betegeknek, a fogyatékkal élőknek, a koldusoknak, a munkanélkülieknek és persze az ellenzéknek is. Akkor is, ha ők még fiatalok és egészségesek.

Ideje a tanároknak arra koncentrálni, hogy az általunk kötelezőnek ítélt tananyagot oktassák. Hagyjunk fel a diákok továbbtanulásra ösztönzésével, mert ebben az országban dolgos munkáskezekre, nem pedig helyettünk gondolkodó emberekre van szükség.

Hölgyeim és Uraim! Kedves barátaim! Már csak néhány év, és a szorgos kezünk nyomán hozott intézkedéseknek érezhető hatása lesz: kihalnak a nyugdíjasok és a betegek, külföldre távoznak a hazaárulók, nem lesznek gondolkodó fiatalok, az ellenzéki pártok pedig véres harcot vívnak majd azért az 1%-ért, melyet – természetesen bizonyos feltételek fejében – felkínálunk nekik. Ha idáig eljutottunk, hozzáláthatunk országunk népességének növeléséhez is, azaz asszonyaink, lányaink teherbe ejtéséhez, gondosan ügyelve arra, hogy a továbbadott génállomány szigorúan szűrt legyen.

Mindent ellenőrzésünk alatt kell tartani, hiszen csak így biztosíthatjuk az igazságot, a függetlenséget, a sajtó- és szólásszabadságot, és mindazt, melyet más országok gyatra alkotmányai szabadjára engednek. Éljen az új, Európának utat mutató Magyarország, éljenek népünk hű katonái, éljek Én!

 

EZ A BESZÉD MÉG NEM HANGZOTT EL!

MÉG VÁLASZTHATSZ!

HALLANI AKAROD?
Ghandi szavaival búcsúzom: „Nem szabad elfelejtenünk, hogy a történelem során mindig is voltak olyan zsarnokok és gyilkosok, akik egy ideig legyőzhetetlennek tűntek, de végül mindig elbuktak. Mindig.”

1 Comment on "Katona Andrea beszéde – 2016. március 15. Hősök tere"

  1. Dr Àdám Zsuzsa | 2016-03-21 at 21:35 | Válasz

    Gratulàlok, nagyszerű beszéd!

Leave a comment

Your email address will not be published.


*