Balogh Luca beszéde, 2016. március 15. Hősök tere

10298263_843254959035841_38850042450145557_o

Akárhányszor elmondom valakinek, hogy beszédet mondok, ugyanaz a kérdés fogad: “Nem félsz?” De. Igen. Félek. Pont ezért állok ki.

Félek, hogy az ország, amit szeretek, egy olyan ország lesz, amit szégyellnem kell. Mindig szerettem utazni és mindig terveztem, hogy külföldön fogok élni egy darabig. De amíg ez régebben kalandvágyból adódott, most sokkal inkább egyfajta menekülés. Menekülés a logikátlan döntések, a reménytelen pillantások elől, amikkel minden nap találkozok. Egy dühös tehetetlenség tükröződik a kevésbé tehetős emberekben.

Na de kanyarodjunk vissza a dátumhoz egy kicsit. Mindenki máshogy ünnepli március 15-öt. Az iskolák megemlékezéseket tartanak, az emberek kokárdát tűznek,…. Orbán Viktor beszédet mond (megjegyzem fizetett tapsolókkal), állam-bácsi pedig SMS-eket küld, hogy “heló szia szeressétek a nagyvezérünket, mert ő mennyire szeret bennünket, ja meg mellesleg nemzeti ünnep van, éljen Magyarország!

Nem tudom, ki hogyan reagál ezekre, de én már csak nevetni tudok kínomban. Tényleg ilyen pitiáner szintre megy le a propaganda? Nem elég hogy fél évente, amikor véletlenül a közszolgálati csatornára kapcsolok,  az virít rám hogy “Nézd de rohadt jól csinálunk mindent, mi tényleg nagyon jók vagyunk”.

Na persze a reklámból az lemarad, hogy ebből te semmit nem fogsz érezni, és különben is, örülj neki, hogy még meg tudsz élni, mert úgy sem tart sokáig.

Lehet, hogy az átlagnál jobban dühít, de nem a média kellene, hogy legyen az a hely, ahol az újságírók szabadon közölhetik a néppel, ha balfék a kormányuk az ellenzékkel együtt? Hogy megmutassák, hogy az ország különböző területein milyen körülmények között élnek az emberek? Nem ez lenne az információ átadás lényege? Nem ez az amiért 48-ban harcoltak?

De persze az az újságíró, aki ezt meg meri írni, az rághatja a körmeit, mert nem sokáig marad a posztján. Valós hírek helyett kapjuk a sorozatokat, bulvárhíreket, meg hogy milyen rosszak a menekültek, mert elveszik a munkánkat. Hát nem azért, de nem igazán van munka, amit elvehetnének.

A reménytelen szegénység pedig, ahogy mindig a történelem során, hozza maga után a gyűlöletet és a szélsőséges nézetek megerősödését.

A propagandánál már csak azt szeretem jobban, amikor olyan ember beszél a sajtó szabadságról, aki a legtöbbet tette ellene. A sajtótörvényünket is talán csak azért nem dobja vissza az Unió újra és újra, mert momentán legkisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy itt milyen szinten áll a szólásszabadság.

Ilyenkor szokott jönni a kérdés, hogy “Hát akkor minek nekünk az Európai Unió?”. Persze, végülis lehet Uniós támogatás nélkül fejlesztéseket csinálni…lendületből, lehet nagyon önállóan és függetlenül és nagyon magyarként elhatárolódni a döntésektől.

Lehet hátrafelé nyilazgatni a lovunkról, de mi lenne, ha inkább előre fordulnánk és megpróbálnánk rájönni, hogy már rég nem lovakon vívunk csatákat, és mellesleg még közel sincs háború, ami ellen kerítést kellene építeni.

Ha már befelé fordulunk, nézzük csak meg az oktatást. Milyen körülmények között zajlik, mennyire halad a korral a tananyag? Például számítástechnikából tovább léphetnénk az “ez az egér, ez a monitor” szinten, amin megjegyzem már az 5 éves unokaöcsém is túl van.

Nem tanuljuk meg megoldani az alapvető problémákat sem. Helyette tanítanak erkölcstant, amit a szüleinktől meg tudnánk tanulni, ha nem 12 órában és 3 munkahelyen dolgoznának, hogy a létminimumot fenn tudják tartani.

Nem akarok világot váltani, én nem akarok forradalmat. Egyenlő esélyeket akarok. Hogy az alapján ítéljenek meg, ahogy dolgozom, amit teszek, és nem a származásom, anyagi hátterem alapján. Hogy elmondhassam a véleményemet anélkül, hogy félnem kellene, hogy ellehetetlenítenek.

Nem akarok félni a saját hazámban, és nem akarok menekülni sem. 19 éves vagyok és elegem van abból, hogy a politika behatárolja az életemet! Tanulni szeretnék, élvezni az életet és nem azon stresszelni, hogy hogyan juthatok ki külföldre.

Március 15-öt véres háború követte, és rengeteg kioltott élet. Én itthon szeretnék maradni. Az biztos, hogy változás kell, de remélem, a békés tüntetés elég lesz.

Hogy mit szeretnénk: megbízható jogot és hiteles politikát. Petőfi szavai ma újra aktuálisak:

 

Jogot a népnek, az emberiség

Nagy szent nevében, adjatok jogot,

S a hon nevében egyszersmind, amely

Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.

Az alkotmány rózsája a tiétek,

Tövíseit a nép közé vetétek;

Ide a rózsa néhány levelét

S vegyétek vissza a tövis felét!

Be the first to comment on "Balogh Luca beszéde, 2016. március 15. Hősök tere"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*